Be- és lesorosoztak

Be is meg le is sorosoztak. Besoroltak, bekerültem egy negatív kategóriába. Lesorosoztak, azaz Soros-bérencnek neveztek. Pedig személyesen nem ismerem Soros Györgyöt. Életemben nem találkoztam vele, Soha semmit nem kértem, s így nem is kaptam tőle. Mégis ... a lesorosozáson persze nem csodálkozom, hiszen rászolgáltam. Elsősorban azért, mert Soros György értelmiségi, magam is egyetemet végeztem. Másrészt... Continue Reading →

Nyelvészkedek. Nyelvészkedek?

Egy „nyelvészeti”(?!) eszmefuttatás következik. Egy egyszerű, háromszavas mondaton keresztül vizsgáljuk meg egy gondolat, egy közlés tartalmát. A mondat így hangzik: Magyarországon demokrácia van.!? A nyelv A nyelv fura egy dolog. Közösség kell hozzá, de alapvetően két személy feltétlenül. A nyelv a társadalom tagjai tevékenységének feltétele. Alapvető szerepet játszik mindenkinek a gondolkodásában. A nyelv a kommunikáció eszköze, egy jelrendszer.... Continue Reading →

Kinek az emlékműve?

Egy hozzám közelálló értelmiségi (olyan közeli a gondolkodásmódunk, hogy akár én is mondhatnám, amit Ő, avagy fordítva ő is ugyanazt gondolja dolgokról, amit én), egy nyugdíjas főiskolai tanár, a mai napon arra kért, hogy Oratorként segítsek neki megválaszolni, magyarázni valamit. Azt kérdezte, ha igaz az, ami a blogom fejlécében olvasható, hogy az "orator ... igyekszik... Continue Reading →

Miért G. Orator?

A magyar irodalomban, a magyar újságírásban is közismert, sokszor használt megoldás az írói álnév használata. Csak néhány ismertebb példa: Gárdonyi Géza, P. Howard, L. Lawrence, Vavyan Fable, stb. Az újságírás területén is sokszor találkozunk kitalált, így használt és liy módon közismertté vált nevekkel. Például az egyik legismertebb Ignotus, valamint Göre Bíró, illetve a közelmúltból, jelenből... Continue Reading →

Blog at WordPress.com.

Up ↑